Shakira interjú

Úgy tudom, nagy családból származol, hányan is vagytok?

Igen, valóban így van. Én vagyok a legfiatalabb, és én vagyok az egyetlen közös gyermeke a szüleimnek. Apám első házasságából van öt bátyám és három nővérem. Apám nem unatkozott sokat a tévé előtt. (nevet)

Miről beszélgettetek, amikor összejött a család az asztal körül?

Apám intellektuális beállítottságú ember volt, mindig érdekes témákat találtunk. Szeretett költészetet tanítani nekünk, a politikáról mesélt, és mindig meghallgatta a véleményünket, ezzel számunkra is izgalmassá tette a társalgást. Persze mostanában már triviálisabb dolgokról beszélgetünk.

A színészetet is kipróbáltad.

Bevallom, borzalmas színésznő voltam. Tizenhét éves koromban szerepeltem egy szappanoperában, élveztem, mert új és furcsa dolog volt. Új helyre költöztem, az országom fővárosába, és igazi művészek között éltem. Olyan emberek vettek körül, akik tényleg hosszú évtizedekig játszottak, és elkötelezettséget éreztek a színművészet iránt. Akkoriban még túl fiatal voltam, és sok mindent túljátszottam. Nem is vagyok büszke arra az időre, tudod?

Azért lehetséges, hogy egyszer újra megpróbálod?

Nem hajtok utána, és nem is egy olyan dolog ez, amiről álmodozok, de megtörténhet, mert kíváncsi vagyok, hogyan teljesítenék más művészeti ágakban is. A zene mintha az ereimben csörgedezne, de szívesen kipróbálnám magam másban is, szóval miért is ne?

Mi a legkorábbi emléked?

Az, amikor az anyám megtudta, hogy a bátyám meghalt. Hat bátyám volt, de egyikőjük meghalt, amikor két éves voltam. Talán éppen ezért félek annyira a haláltól. Mindenféle halától, a szeretteimétől, az érzelmek, a kapcsolatok, a fizikai halától.

Ne haragudj, talán tapintatlanság megkérdezni, én mégis megteszem: hogyan halt meg a testvéred?

Balesetet szenvedett. Motorozott, és egy részeg elgázolta az autójával.

Borzasztó. Sajnálom.

Igen, valóban az. Bár nagyon fiatal voltam, mégis emlékszem. A pszichológusok azt tartják, hogy az első emlékek meghatározóak.

Te hiszel ebben?

Igen, miért, te nem?

Hát, nem tagadom, lehet benne igazság, de én idősebb vagyok nálad. Én abban hiszek, hogy az előre meghatározott dolgok is változhatnak útközben.

Igen, az én életemben például ott volt az, hogy bár sok testvérem volt, mégis én voltam az egyetlen, aki a szüleim közös házasságából született. Azt mondják, az egyetlen gyermeket mindig túlságosan védelmezik. Én is nagyon ragaszkodom a szüleimhez, számomra mindig ők jelentették az egész világot. Olyanok voltak, mint a pillérek az életem templomában. Ők egyben a legjobb barátaim is voltak, úgyhogy nagyon fontos, hogy tudjam, minden rendben van velük, mindenük megvan, amire szükségük lehet, és jó egészségnek örvendenek.

Olvastam, hogy az első dalod az édesapád napszemüvegéről szólt.

Igen, az volt a címe, hogy Your Dark Sunglasses, nyolc éves koromban írtam egy képzeletbeli kisfiúhoz. Már akkor is romantikus dalokat írtam.

Valóban egy elképzelt kissrácnak írtad?

Igen, egy kék kis hercegnek. Mint a mesében, amit mi spanyolul principe azul-nak hívunk. Nem tudom, nálatok ismert-e ez a mese.

Nem hiszem. Viszont neked azóta igazi barátod is van.

Igen, van egy igazi hercegem, aki nem változott békává. Mint a dalomban, az Underneath Your Clothes-ban, „te vagy az összes jó dolog, amit megérdemlek, mert jó kislány voltam”. És azt hiszem, valóban jó voltam.

Tettél-e fogadalmat az új év kezdetekor?

Igen, egy csomót. Nyugodtabb szeretnék lenni, hogy meg tudjam oldani a problémáimat, türelmesebb akarok lenni magammal szemben is, és meg kell szabadulnom a félelmeimtől. Meg akarom tanulni, hogy hogyan élhetek a jelenben, és tarthatom mindig nyitva a szemeimet, mert tudod, sokszor úgy robogunk át a jelenen, hogy közben mintha egy szemfödő lenne rajtunk, a szívünk a múltban van, a gondolataink pedig a jövőben, és így képtelenek vagyunk élvezni a pillanatot.

Ez inkább egy életreszóló fogadalomnak hangzott.

Igen, de minden évben készíthetek új tervet.